Építőipar, építőanyag-ipar

Bevezetés

Ez a kötet a Piacgazdaság Alapítvány gondozásában az építőiparral és az építőanyag-iparral foglalkozik. Készült a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium támogatásával.

A tájékoztató kötet célja elsődlegesen az, hogy szektor-, és/vagy szakma-specifikus gyakorlati útmutatást adjon a vállalkozóknak az EU felkészülés érdekében. Előzőek mellett a kiadvány átfogó összefüggéseket tartalmazó, országos szintű adatokat és információkat bemutató piacelemző tájékoztató sorozat szerepét is betölti.

A kötet elkészítése során a következő módszertant alkalmaztuk.

  • Primer adatfelvétel és feldolgozás (100 db sikeres kérdőív).
  • Szekunder információk feldolgozása, rendszerezése (publikus adatok, statisztikák, egyéb információk, szakirodalom, meglévő tanulmányok).
  • Szakmai szövetséggel (ÉVOSZ) való együttműködés (információ csere, a kötetek terjesztésében nyújtott segítség).

A kutatás kiterjed az építőipar és az építőanyag-ipar (statisztikai besorolás szerint: egyéb nemfém ásványi termék gyártása) alágazataira. Az ágazatokban működő cégek közül összesen mintegy 300 vállalkozást próbáltunk meg elérni - telefonon történő lekérdezés keretében - egy előre elkészített kérdőívvel. Az ágazatokat reprezentáló vállalkozások körének meghatározásakor - a vállalati nagyságon és területi elhelyezkedésen kívül - figyelembe vettük az egyes alágazatok súlyát az adott ágazat termelésében, és végül e három ismérvnek megfelelően alakítottuk ki a potenciális vállalati kört, mely jól reprezentálja mindkét ágazatot.

Fáradozásunk eredményeként összesen 100 db sikeresen lekérdezett kérdőívre tettünk szert, melyből 78 vállalkozás az építőiparban, 22 db pedig az építőanyag-iparban tevékenykedik Ez az arány megfelel az ágazatok 2001. évi bruttó termelési értékének egymáshoz viszonyított arányának. A 78 építőipari vállalkozás együttes 2001. évi árbevétele több mint 400 milliárd Ft-ot tett ki, mely az ágazat összes termelési értéke több mint 30%-át reprezentálja. A 22 építőanyag-ipari vállalkozás esetében - az együttes 50,5 milliárdos árbevétel alapján - ez az ágazat 16%-os reprezentációjának felel meg.

Ennek megfelelően a válaszadó cégek között az adott alágazatok legjelentősebb vállalkozásai találhatók meg, melyek méretüket tekintve zömében a nagy- és középvállalkozások közé sorolhatók. Ha a sikeres kérdőívek területi eloszlását vizsgáljuk, megállapítható, hogy az ország minden részéből kaptunk válaszokat. A kérdőíves felmérésünk eredményeit az egyes fejezetek releváns részeiben ismertetjük.


Általános információk
Építőipar
Az építőipar teljesítménye az elmúlt évtizedben a nemzetgazdaság változó folyamataival összhangban, azzal összefüggésben alakult. Az építési keresletet alapvetően a makrogazdasági folyamatok határozzák meg, így a beruházási, felújítási, fenntartási munkák iránti központi költségvetési, önkormányzati, lakossági kereslet valamint a gazdálkodó szféra beruházási igénye.

Az évtized első felében a piacgazdaságra történő átállás általános gazdasági visszaeséssel járt, romlott a költségvetés helyzete, átalakultak a tulajdonviszonyok és a termelés szervezeti keretei is. Visszaestek az államilag finanszírozott építési beruházások, szinte teljesen megszűnt az állami lakásépítés, csökkent a foglalkoztatás, a kialakuló vállalkozói szféra építési kereslete még visszafogott volt. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a gazdasági visszaesés az építési igények drasztikus visszaesésével járt. Az 1990-es évek második felében megindult általános gazdasági növekedés aztán a beruházási igények fellendülését hozta, ezáltal az építőipari teljesítmények tartós növekedését eredményezte.

Eközben az építőipar átalakulása is végbement. A korábbi nagy építőipari vállalatok helyett több tízezer kis- és középvállalkozás jött létre, tulajdonviszonyaiban a külföldi tőke - elsősorban a tőke-, eszközigényes területeken - meghatározóvá vált. Az építőiparban foglalkoztatottak számának radikális leépülése 1997-ben állt meg, a tendencia ezután fordult meg.

A rendszerváltást követő visszaesés az ágazat nemzetgazdaságon belüli súlyának változásán is lemérhető, az építőipar 1990-ben még a GDP 7,0%-át állította elő, 1992-ben 5,9%-át, majd több évi mérséklődő tendencia után ez az arány 1997-től - a termelés számottevő felfutása ellenére - 4,6%-os szint körül stabilizálódott.

Az építőipari termelés értéke több mint 3,5-szeresére nőtt 1995-2001 között. Ugyanezen időszak alatt az ipari termelés értéke közel megnégyszereződött, az építőanyag-ipari pedig megháromszorozódott. Az ágazatok növekedési üteme jelentősen eltért egymástól, az építőiparé volt a legnagyobb: itt 1997 óta az ütem minden évben meghaladta a 105,0%-ot, sőt tavaly, 2002-ben - mint csúcspont - elérte a 120,0%-os szintet.

Ha az építőipari termelés értékét az ipari termeléshez viszonyítjuk, akkor megállapítható, hogy a két ágazat között némileg tovább nőtt a különbség. Míg 1995-ben az ipari termelés értéke majdnem 11-szerese volt az építőiparénak, addig 2001-ben már 11,2-szeresét tette ki. Ez azt szemlélteti, hogy az ipari növekedés mértéke ez idő alatt is meghaladta az építőiparét, és ennek megfelelően nem nő az építőipari ágazat súlya a nemzetgazdaságon belül az iparéhoz viszonyítva.

A magyarországi statisztikai besorolási rendszer (TEÁOR) az építőipart a 45. csoportban tartja számon, ezen belül az alábbi alágazatokat különbözteti meg:

  • 45.1 - Építési terület előkészítése
  • 45.2 - Szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése
  • 45.3 - Épületgépészeti szerelés
  • 45.4 - Befejező építés
  • 45.5 - Építési eszköz kölcsönzése személyzettel

Építőanyag-ipar
Az építőanyag-ipar (hivatalos statisztikai számbavételi megnevezés szerint: egyéb nemfém ásványi termék gyártása) termékei, vagyis az építőanyagok tekintetében a fő piacot az építőipari, kivitelező tevékenységek jelentik. Az építéshez (új építményhez vagy meglévő építmény fenntartásához) szükséges építőanyagok iránti keresletet nagyrészt a vállalkozó kivitelezők indukálják, vagyis az építőanyag-ipar az építőipar háttériparát testesíti meg. Ennek megfelelően az iparágban történő változások - fejlődés vagy recesszió - szorosan kötődnek az építőipar teljesítményének alakulásához.

Az építőanyag-ipari ágazat súlya csökkenő arányokat képvisel az iparon belül. Míg 1995-ben az ipar termelési értékének 3,1%-át adta, addig 1999-ben már csak 2,6%-át, 2001-ben pedig 2,4%-át. Az építőanyag-ipari termelésben 1999 volt az egyetlen év, amikor az ágazat kevesebbet termelt, mint az előző évben. 2001-ben azonban az iparág termelésének növekedési üteme meghaladta az iparét.

Az építőanyag-ipari termelés súlya nemcsak az iparéhoz viszonyítva csökkent, hanem az építőiparéhoz viszonyítva is. Míg az 1995-ös 109 milliárd Ft-os termelési értéke még 36,1%-át adta az építőipari termelési értéknek, addig 1999-ben 28,4%-át és 2001-ben pedig már csak 27,8%-át.

Az építőanyag-ipart (egyéb nemfém ásványi termék gyártása) a statisztikai nyilvántartás (TEÁOR) a 26. csoportba sorolja, a következő alágazatokkal:

  • 26.1 - Üveg, üvegtermék gyártása
  • 26.2 - Kerámiatermék gyártása (kivéve: építési)
  • 26.3 - Kerámiacsempe, lap gyártása
  • 26.4 - Égetett agyag építőanyag gyártása
  • 26.5 - Cement-, mész-, gipszgyártás
  • 26.6 - Beton-, gipsz-, cementtermék gyártása
  • 26.7 - Kőmegmunkálás
  • 26.8 - Máshova nem sorolt, egyéb nemfém ásványi termék gyártása


Az ágazatok fejlődése
Építőipar
Az építőipari termelés értéke több mint megduplázódott 1998-2002 között, a fejlődés alágazatonként azonban nem egyenlő mértékben ment végbe. Az ágazat 5 alágazata közül legmeghatározóbb a (45.2 TEÁOR) szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazat, ami 2002-ben az építőipari termelés 65,9%-át adta. Ezt követi az épületgépészeti szerelési, majd a befejező építési alágazat. E három alágazat 2002-ben együttesen több mint 96%-át adta az építőipari termelésnek.

A három meghatározó alágazat eltérő mértékben fejlődött 1998-2002 között. A szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése, valamint az épületgépészeti szerelési alágazat súlya csökkent 1998-2001 között, a befejező építésé viszont növekedett. 2002-ben aztán megfordult az addigi trend, mivel a szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése és az épületgépészeti alágazat részaránya újra növekedett az építőipari termelésen belül, a befejező építés alágazat súlya pedig csökkent.

A rendszerváltást követően alapvetően átalakult az építőipari szervezetek köre is. A változások eredményeként - a korábbi nagyvállalati struktúra felbomlása mellett - napjainkban már több mint 72 ezer db működő építőipari vállalkozást tart nyilván a KSH, melyek nagyobbik hányada (több mint 40 ezer db) egyéni vállalkozásként működik, a társas vállalkozások száma 34 108 db volt 2002-ben. A működő társas vállalkozások többsége (52%-a) a szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazatba tartozik, 26%-uk épületgépészeti szereléssel foglalkozik, és 14%-uk (4 882 db) pedig a befejező építési alágazatban tevékenykedik. A 17 963 db szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazatba tartozó vállalkozás döntő hányada (65%-a, 11 631 db) az épület, híd, alagút, közmű, vezeték építési szakágazatban működik. A 9 027 db épületgépészeti szerelési alágazatban lévő társas vállalkozásból 3 522 db a villanyszerelési, másik 3 599 db pedig a víz-, gáz-, fűtésszerelési szakágazatban tevékenykedik.
Az építőipari társas vállalkozások között kisebb hányadot (43%-ot) képviselnek a jogi személyiségű (kft.-k és rt.-k) társaságok. Az alágazatok közül a szerkezetkész épület(rész, egyéb építmény építése alágazatban koncentrálódik a legtöbb jogi személyiségű vállalkozás, egyedül ebben az alágazatban van több jogi személyiségű (9 044 db) vállalkozás, mint jogi személyiség nélküli (8 919 db).

Az építőiparban működő 34 108 db társas vállalkozás közel 90%-a olyan mikro- és kisvállalkozás, melyek létszáma nem éri el a 10 főt. Az összes társas szervezet között mindössze 30 db olyan nagyvállalkozás található, melyek legalább 250 főt foglalkoztattak 2002-ben. Ezek közül is 27 db a szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazatban van nyilvántartva.

Az építőipar termelési adatainak, valamint vállalkozásai számának és azok létszám-kategóriáinak elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az építőiparon belül a legnagyobb termelési érték a legcentralizáltabb nagyvállalati formában a szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazatban realizálódik.

2001-ben a működő 72,7 ezer vállalkozás összesen 115 591 főt alkalmazott, akik 76,8%-a fizikai foglalkozású volt. A 115 ezer alkalmazott 68%-át a szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazatba tartozó vállalkozások foglalkoztatták.

Az építőipari társas vállalkozások több mint ¾-e (78,7%) olyan mikrovállalkozás volt 2002-ben, melynek éves árbevételi szintje nem haladta meg a 20 millió Ft-os szintet. A társas vállalkozások mindössze 2,3%-a esetében volt nagyobb az éves árbevétel 300 millió Ft-nál, ezek közül csak 46 szervezetnél (0,1%) haladta meg a 4 milliárd Ft-os értéket.

Építőanyag-ipar
Az építőanyag-ipar termelési értéke 48,5%-kal nőtt 1998-2001 között, így 2001-ben elérte a 324,5 milliárd Ft-os értéket. Ennek közel 68%-át négy alágazat (26.1, 26.4, 26.5, 26.6) együttes termelése adja, melyek között a 71,5 milliárdos értékkel a legnagyobb a beton-, gipsz-, cementtermék gyártási alágazat.

A vizsgált időszakban az egyes alágazatok nem egyforma ütemben fejlődtek. Az átlagos ágazati szintet (48,5%) meghaladóan csak 3 alágazat (26.4, 26.5, 26.6) növekedett a négy év alatt, ezek között is messze kiemelkedik az égetett agyag építőanyag gyártás, mely több mint megduplázta (104%-os növekedés) termelési értékét.

A KSH 1 643 db működő építőanyag-ipari társas vállalkozást tartott számon 2002-ben. Ezeken kívül még mintegy 1 400 db-ra tehető a működő egyéni vállalkozók száma. A legtöbb (582 db) társas vállalkozás a beton-, gipsz-, cementtermék gyártási alágazatban található, legkevesebb (36 db) szervezet a kerámiacsempe, lap gyártása alágazatban működik.
A társas vállalkozások 80%-a tekinthető olyan mikro- és kisvállalkozásnak, melyek foglalkoztatottainak száma nem éri el a 10 főt. Az építőanyag-ipari cégek között összesen 24 db legalább 250 főt alkalmazó nagyvállalat található, legtöbb (7-7 db) az üveg, üvegtermék gyártási és a kerámiatermék gyártási alágazatokban.

A 2001. évi építőanyag-ipari termelés közel 88%-át az 50 fős és annál nagyobb létszámú szervezetek állították elő.

A társas vállalkozások 68,9%-a esetében az éves nettó árbevétel nem haladta meg a 20 millió Ft-ot, mindössze 29 db cégnél (1,8%) volt nagyobb, mint 2,5 milliárd Ft.

Az építőanyag-ipari termelés a kisszámú nagyvállalati és középvállalati szervezetekben koncentrálódik, ami a technológiák követelte üzemnagyságoknak köszönhető.


A tulajdonosi struktúra alakulása
Mind az építőipar, mind az építőanyag-ipar tulajdonosi struktúrájának változása a kilencvenes évek közepéig alapvetően lezajlott. Végbement a korábbi állami vállalatok privatizációja, megjelentek a magyar piacon azok a multinacionális vállalatok, illetve külföldi befektetők, amelyek ma az adott ágazatok meghatározó szereplői.


A statisztikai adatok azt mutatják, hogy:

  • Az építőanyag-iparban 2001-re csökkent a külföldi érdekeltséggel rendelkező vállalkozások száma (171 db), ugyanakkor nőtt a cégek jegyzett tőkéje, amiből 88,7%-kal (70,1 milliárd Ft) részesednek a külföldi befektetők. Az egy vállalkozásra jutó jegyzett tőke értéke 462 millió Ft.
    Az ágazatban 2001-ben működő (2897 db) vállalkozások 5,9%-a rendelkezett külföldi tulajdoni hányaddal is.
  • Az építőiparban is csökkent 2000-2001 között a külföldi érdekeltségű szervezetek száma, az 1042 db cég a működő vállalkozások 1,4%-át teszi ki. Az átlagos jegyzett tőke nagysága mindössze 37 millió Ft/cég. A külföldi befektetők 90,6%-ban (34,7 milliárd Ft) részesednek a külföldi érdekeltséggel is rendelkező vállalkozások jegyzett tőkéjéből.


A fentiek alapján összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az építőanyag-iparban - mely eszközigényesebb - sokkal nagyobb súlya van a külföldi befektetőknek, mint az építőiparban. Mindkét ágazatban a külföldi befektetők (főként osztrák, német, olasz és francia) a nagyvállalati körben - jelentős piaci részesedéssel bíró vállalkozásokban - szereztek tulajdont.


A beruházási és pénzügyi helyzet
Építőipar
Az építőipari beruházások volumene 2001-ben szinte változatlan maradt az előző évihez viszonyítva - ugyanakkor jelentősen meghaladta az 1998-as illetve 1999-es szintet -, folyó áron mérve 71,9 milliárd Ft-ot tett ki. A beruházások több mint fele 2001. IV. negyedévében realizálódott. Az építőipari beruházások felét kitevő építési beruházások volumene közel 10%-kal elmaradt a 2000. évitől, ugyanakkor a gépberuházások volumene negyedével volt több a megelőző évnél.

Az építőipari beruházások 1999-2000. évi alakulása területileg jelentős eltéréseket mutat az országban. A két évben összességében közel 120 milliárd Ft-os építőipari beruházásból - a kivitelező székhelye szerint - 37%-kal részesedett a Közép-magyarországi régió. A második helyen a Dél-alföldi régió állt, 16%-kal.

Az általunk készített kérdőíves felmérés (78 db építőipari vállalkozás válaszai) alapján az építőipari cégek pénzügyi és beruházási helyzetéről a következőket állapíthatjuk meg:

  • A vállalkozások 21,8%-ának jelentősen nőtt, további 33,3%-ának pedig kisebb mértékben nőtt a 2001. évi árbevétele az előző évihez viszonyítva. A cégek 16,7%-ánál ez változatlan maradt és mindössze 26,9%-uknál csökkent. Tehát a vállalkozások többsége nagyobb, vagy legalább ugyanolyan árbevételre tett szert 2001-ben, mint az előző évben.
  • A cégek adózott eredménye mindössze ¼-ük esetében csökkent, 18%-uk esetében változatlan volt, míg többségük esetében nőtt az előző - 2000. - évi szinthez képest.
  • Jelenlegi likviditási helyzetét a vállalkozások szintén többsége (73%-a) jónak vagy megfelelőnek ítélte, 20%-uk minősítette éppen kielégítőnek és csupán 7%-uk nyilatkozott annak kritikus voltáról.
  • A cégek 31%-ának esetében nőtt a beruházási volumen az előző évihez képest 2001-ben, 39%-uk esetében stagnált, míg további 30%-uknál csökkent.
  • Az idei évi (2003) tervezett beruházási nagyságrend a vállalkozások többségénél 50 millió Ft alatt marad, mindössze 10%-uk tervez 100 millió Ft-ot meghaladó fejlesztéseket.
  • A tervezett beruházások műszaki céljaként a cégek 63%-a a meglévő technológia, technika korszerűsítését, bővítését jelölte meg. Mindössze 11%-uk tervezi újfajta kapacitás létrehozását.
  • A tervezett beruházások "gazdasági motivációjaként" a vállalkozások 17%-a a költségcsökkentést, 15%-uk új piac szerzését és további több mint 30%-uk az árbevétel növelését nevezte meg.

Építőanyag-ipar
A hazai építőanyaggyárak többsége a 60-as évek végétől a 80-as évek elejéig tartó beruházás-igényes építőanyag-ipari programok keretében létesült. Ennek következtében jelentős részüknél már 1990-ben korszerűsítési igények jelentkeztek. Ennek legfőbb okai: a gyártott termékek színvonalának emelése, a gyártás során a fajlagos energia-felhasználás további csökkentése. A privatizáció lezajlása után az új tulajdonosok többsége, főleg a nagyobb tőkeerővel rendelkezők (külföldi befektetők) megindították - a korábbiakat lényegesen meghaladó keresletbővülésre számítva - a kapacitáskorszerűsítési folyamatot.

A fejlesztési folyamatok döntően a termékkorszerűsítést szolgálták, bizonyos alágazatokban (pl.: égetett agyag termék gyártás) zöldmezős beruházásokra (pl: Wienerberger Tégalipari Rt.) is sorkerült ennek érdekében. Általánosságban elmondható, hogy az építőanyag-ipari cégek akkor terveznek újabb beruházásokat, ha az építőipari kereslet a továbbiakban is jelentősen bővül.

Az építőanyag-ipari beruházások értéke 2001-ben közel 30%-kal meghaladta az előző évit, így 25 milliárd Ft-ot ért el. Ennek döntő többsége (73,2%-a) a gépbeszerzéseket jelentette, az építések aránya a beruházások mindössze 26,2%-át tette ki.

A kérdőíves felmérésünk alapján az építőanyag-ipari vállalkozások (22 db) véleményét a pénzügyi és beruházási helyzetükről az alábbiakban foglalhatjuk össze:

  • A vállalkozások 13,6%-ának jelentősen nőtt, további 45,5%-ának nőtt, 13,6%-ának pedig változatlan maradt az árbevétele 2001-ben az előző évhez viszonyítva. Valamivel több, mint ¼-üknek viszont csökkent a bevétele.
  • A cégek többsége (61%-a) az adózott eredményének 2001. évi növekedéséről számolt be, további 10%-uk esetében ez változatlan szintű volt, 29%-uknál viszont csökkent az előző évhez képest.
  • Likviditási helyzetét a vállalkozások többsége (59%-a) kimondottan jónak tartja, 23%-uk megfelelőnek, további 14%-uk pedig még éppen kielégítőnek véli. Mindössze a válaszadók 4%-a (1 vállalat) ítélte kritikusnak a likviditási helyzetét.
  • A 2001. évi beruházások volumene a szervezetek többségénél (55%) nőtt az előző (2000) évihez képest, 9%-uk esetében stagnált, és 36%-uknál csökkent.
  • Az idei évben (2003) a cégek közel ¼-e tervez 50 millió Ft alatti, további ¼-ük 50-100 millió Ft közötti beruházást. Szintén jelentős (27%) a 100-500 milliós beruházást tervezők aránya, és a vállalkozások 22%-a 500 milliós érték feletti beruházással számol.
  • A tervezett beruházások műszaki céljaként a szervezetek 41%-a a meglévő technikája, technológiája korszerűsítését jelölte meg, mindössze 10%-uk szándékozik újfajta kapacitást létrehozni.
  • Az idei (2003) évre tervezett beruházások gazdasági indítékaként a vállalkozások többsége (55%-a) a három következő célt egyidejűleg jelölte meg: a termelési költségek csökkentését, az új piacok szerzését és az árbevétel további növelését.


Az ágazatok pénzügyi helyzetének megítéléséhez hozzátartozik a tavalyi évben (2002-ben) újrajelentkező pénzügyi probléma, a "körbetartozások" megjelenése.

A lakásépítési támogatások változását követően sok vállalkozó döntött úgy, hogy érdemes az építőiparnak ebbe az üzletágába befektetni. A piac azonban kezd telítetté válni, túlkínálat mutatkozik a kész lakások értékesítésében, jó néhány elkészült lakás vár vevőre. Az eladatlan otthonok miatt több építtető került szorult pénzügyi helyzetbe, s emiatt tartozik az alvállalkozóinak (építőipari cégek) vagy az építőanyag-kereskedőknek. Így az ágazatban újra kezd kialakulni a "körbetartozás", mely öt-hat évvel ezelőtt már problémaként jelentkezett. Akkor ez a piacbővüléssel oldódott meg.

A "körbetartozás" leginkább a tőkeszegény kisvállalkozásokat sújtja, amelyek többszöri áttétellel (alvállalkozó alvállalkozója) jutnak munkához a nagyobb építési projekteken. Ezek a cégek nincsenek olyan likviditási helyzetben, hogy több hónapig, akár félévig-évig se juthassanak hozzá az alvállalkozói díjukhoz.


A termelés alakulása
Építőipar
Az országos építőipari termelésben meghatározó szerepe van az építőipari szervezetek által végzett tevékenységnek: 2001-ben az 1 434 millió Ft-os értékű országos építőipari termelés 81%-a származott az építőipari szervezetektől, 12%-ot tett ki a lakossági építkezések értéke és 7%-kal részesedtek a nem építőipari vállalkozások.

Az építőipari szervezetek termelésének értéke több mint 3,5-szeresére nőtt 1995-2001 között.
A lakossági építkezések és a nem építőipari vállalkozások által végzett építő tevékenység értékének növekedési üteme nem érte el az építőipari szervezetekét, mivel a vizsgált periódusban mindkettő csak 2,5-szeresére nőtt.

Az építőipar 2002-ben az utóbbi évtized legmagasabb éves növekedési ütemét (20% feletti) produkálta. Ebben a két fő alágazatnak volt kiemelkedő szerepe: a szerkezetkész épület(rész), egyéb építmény építése alágazat termelése 129,5%-kal, az épületgépészeti szerelési alágazaté pedig 130,1%-kal haladta meg a 2001. évi szintet (folyó áron számolva).

Az építőipari vállalkozások termelésében 1998-ban a 16 építményfőcsoport közül mindössze 6 főcsoport részesedett legalább 10%-kal az összes termelésből, ezek - nagyság szerint - a következők: ipari építmények; utak; vezetékek; közlekedési és távközlési építmények; kereskedelmi és szolgáltató építmények; lakó- és szálló jellegű építmények.

1999-ben már csak 3 főcsoport részesedése érte el a legalább 10%-os mértéket, ezek - szintén nagyság szerinti sorrendben -: ipari építmények; kereskedelmi és szolgáltató építmények; vezetékek.

1999-ben 3 olyan építményfőcsoport volt, ahol az adott évi termelés nagysága nem érte el az előző évi (1998-as) termelés értékét. Ezek a következők: utak; mezőgazdasági építmények; szociális épületek.

2000-ben a 20 db építményalcsoport közül mindössze kettő érte el a legalább 10%-os részesedést az adott évi építőipari termelési értékből, ezek: ipari épületek és raktárak, valamint az utak. 2001-ben e két alcsoporthoz "csatlakozott" még a helyi (települési) csővezetékek, távközlő- és elektromos hálózatok és műtárgyaik alcsoport is, még pedig rendkívüli növekedési ütemmel, megötszöröződött az előző évi értéke.

2002-ben megfordult a korábbi évek trendje a két alapvető építményfőcsoport részesedését illetően. Míg 1999-ben az építőipari vállalkozások termelésének 51,5%-a az épületek építéséből tevődött össze, addig 2001-ben már 60%-ra nőtt a részesedése. 2002-ben azonban - az éves növekedés dinamikája kisebb volt, mint az egyéb építmények építése estében - aránya 57,4%-ra csökkent. Ezzel ellentétes irányú változás ment végbe az egyéb építmények (hidak, utak, autópályák, csatornák stb.) építése területén. 1999-2001 között csökkent a részaránya (48,5%-ról 40%-ra) az építőipari termelésből, majd 2002-ben növekedett (42,6%).

2001-ben az építésügyi hatóságok 28 054 db új (befejezett) lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt, és közel 48 ezer építése kezdődhetett meg az új építési engedélyek alapján. A használatba vett lakások száma 30%-kal, az új engedélyeké pedig 7%-kal haladta meg az előző évit. A vállalkozások kétszer annyi lakást építettek, mint az előző esztendőben.
2002-ben tovább nőtt a lakásépítések száma, de a növekedés dinamikája csökkent a korábbi perióduséhoz képest. A használatba vett 31,5 ezer új lakás 12%-kal, a 49 ezer kiadott új építési engedély pedig 2%-kal volt több mint 2001-ben.

A kivitelezői körben tovább csökkent a lakossági házilagos kivitelezés jelentősége. A lakosság építtetői és építő szerepe visszaszorult - nőtt a vállalkozói alapú lakásépítés -, ennek megfelelően a családi házas építési forma is veszített népszerűségéből.

2001-ben az építőipari vállalkozások - számuk alapján - 96,3%-a 10 fő alatti szervezet volt. Ezek állították elő az ágazat tevékenységének 38%-át (összesen 442 milliárd Ft) az ágazati létszám 58%-val (83 ezer fő), a 250 fő feletti nagyvállalkozások pedig az építőipari tevékenység 15%-át (177 milliárd Ft) közel 6%-os (8 835 fő) létszám részesedés mellett.

Építőanyag-ipar
Az építőanyag-ipari termelés értéke 1998-2001 között 48,5%-kal növekedett, 2001-ben 324 milliárd Ft-ot tett ki. A statisztikai besorolás szerinti 8 alágazata közül négy adta a termelés közel 68%-át 2001-ben. Ezek - nagyságrend szerint - a következők:

  • 26.6 - Beton-, gipsz-, cementtermék gyártás (22,0%),
  • 26.1 - Üveg, üvegtermék gyártása (16,8%),
  • 26.5 - Cement-, mész-, gipszgyártás (16,0%),
  • 26.4 - Égetett agyag építőanyag gyártása (12,9%).


E négy meghatározó alágazat között a vizsgált 1998-2001 közötti periódusban a termelési értékét tekintve legnagyobb növekedési ütemet (104%) az égetet agyag építőanyag gyártási alágazat produkálta, az 1998. évi 20,4 milliárd Ft-os értékről 41,7 milliárdra nőtt 2001-re. Szintén jelentős (62%-os) növekedést ért el a cement-, mész-, gipszgyártási alágazat is, valamint a beton-, gipsz-, cementtermék gyártási alágazat (51%) is.

A síküveg, falburkoló csempe, padlóburkoló lap és kályhacsempe, valamit az épületfalazó, - szerkezeti és hasonló (égetett agyagból készülő) tégla termelése csak kismértékben változott - ingadozott - 1998-2001 között. A magyarországi építőanyag-ipari vállalkozások 2001-ben:

  • 32,87 millió m2 síküveget,
  • 9,28 millió m2 falburkoló csempét, padlóburkoló lapot és kályhacsempét,
  • 2,58 millió m3 égetett agyagból készült épületfalazó, -szerkezeti és hasonló téglát gyártottak.


Az égetett agyag építési cserép termelésben 1998-2001 között volt egy jelentős hullámvölgy (79 millió darabról 72 millióra csökkent, majd 83 millióra növekedett), ami után a 2001. évi termelési mennyiség visszaállt az 1998-as 79 millió darabos szintre.

A cement termelése növekedett a négy év alatt (15%-kal), 2001-ben a hazai termelés 3,4 millió tonnát tett ki. Ezzel ellentétes volt az égetett mész termelésének alakulása, mivel az 30%-kal csökkent (349 ezer tonnára) 1998-2000 között.

Az előre kevert építési beton termelése is jelentősen hullámzott 1998-2000 között. Az 1998. évi 1,1 millió m3-es termelés majdnem megduplázódott (2,1 millió m3) 1999-re, aztán 2000-re visszaesett az 1,9 millió m3-es értékre.


Külkereskedelem
Építőipar
A magyar építőipar "külkereskedelmével" kapcsolatosan nem állnak statisztikai adatok a rendelkezésünkre.
Becslésünk szerint az építőipari export-import értéke a teljes magyarországi építőipari termeléshez képest csak elenyésző lehet, ami persze egy-egy vállalkozás életében jelentős tényezőként is szerepelhet. Az építőipari tevékenység jellegénél fogva egy adott (szűkebb) földrajzi környezethez kapcsolódik, ennél fogva az ágazat kiépített kapacitásai - élőmunka igényessége miatt - általában helyben hasznosulnak.

Az exportot nehezíti továbbá az a körülmény is, hogy a környező EU tagállamok építési piaca is túlkínálattal bír, ezért az adott országok védik a saját vállalkozásaikat. Kevés magyar építőipari cégnek sikerült "hivatalos" úton alvállalkozóként részt venni jelentős külföldi projektekben.

Az export-import szerepe az építőiparon belül inkább a munkaerő mozgását jellemezheti, aminek egy jelentős része az ún. fekete foglalkoztatásban nyilvánul meg. Magyarországra jönnek a környező kelet-európai országokból (elsősorban Romániából és Ukrajnából) főként segédmunkásnak, illetve hazánkból mennek leginkább Ausztriába és Németországba elsősorban az építőipari szakmunkások. Mindkét esetben a munkaerő relatív - az adott országban az építőiparban kialakult szinthez képesti - olcsósága a fő motiváló tényező.


Építőanyag-ipar
Az építőanyagok döntő részének kínálatában világszerte - így hazánkban is - meghatározó piaci szereplők a hazai gyártók. Az import csak egyes termékcsoportoknál válik fő piaci tényezővé. Ennek oka, hogy az építőanyagok többsége szállításigényes. A nagy súlyú (tömegű) építőanyagok szállítási költsége - távolabbi szállításnál elérheti a gyártási költségek nagyságrendjét is. Ezért minden országban arra törekszenek - lehetőségek, adottságok szerint -, hogy kiépítsék a nyersanyagbázisokhoz és a helyi építési igényekhez igazodó építőanyag-ipari gyártóbázisokat, különös tekintettel arra, hogy komoly gazdasági előnyt jelent a helyi piacra való termelés, illetve a helyi piacról való anyagbeszerzés.
E tényezők miatt az építőanyag-iparban - egyes termékcsoportokat kivéve - kisebb a jelentősége az értékesítésben a külkereskedelemnek, mint más ipari ágazatok esetében.

Az építőanyag-ipari export értéke az 1996. évi 41,2 milliárd Ft-ról 99,6 milliárdra nőtt 2001-re. Ugyanezen időszak alatt az import értéke 43,5 milliárd Ft-ról 137,7 milliárdra nőtt 2001 végére.

Az export-import éves növekedési ütemében jelentős eltérések mutatkoztak. Az import növekedési üteme a vizsgált időszak első évét (1997) kivéve minden évben jelentősen meghaladta az exportét. Ennek következménye, hogy 2001-ben az export-import egyenlege már 38 milliárd Ft-ra nőtt az import javára, ami 1996-ban még csak 2 milliárdos nagyságot tett ki.

Az építőanyag-ipari termékek közül a legjelentősebb (legnagyobb értékű) külkereskedelmi forgalom az építési kerámia burkolóanyagok tekintetében valósul meg, 2001-ben 22,7 milliárd Ft értékben importáltak hazánkba ilyen anyagokat. Ha az import országok szerinti összetételét vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy főként Olaszországból és Spanyolországból hozzák be hazánkba a csempéket és padló burkoló lapokat. A magyar export (2001-ben 3,8 milliárd Ft értékben) legfőbb célországa Németország, ahová az összes kivitel közel 60%-a irányult. A termékcsoport külkereskedelmi forgalmában az import értéke hatszorosa volt 2001-ben az exporténak.

Az építőanyag-ipari termékcsoportok közül igen jelentős még a cement és az úsztatott síküveg külkereskedelmi forgalma is.

A cement export-import forgalma 1998-2000 között évről-évre jelentősen emelkedett, majd némileg csökkent 2001-re. A hazai gyártók, illetve építőanyag-kereskedők 2001-ben összesen 5 milliárd Ft értékű cementet exportáltak, főként Bosznia-Hercegovinába (60%-os részesedés), Ausztriába és Szlovéniába. A cement importjának értéke (6,2 milliárd Ft 2001-ben) jóval meghaladta az exportot, az import leginkább Ukrajnából (30%), Szlovákiából (24%) és Oroszországból (22%) származik.

Az építőanyag-ipari termékek közül az úsztatott síküveg az egyetlen olyan termékcsoport, ahol a magyar export jóval meghaladja (2001-ben közel kétszerese volt) az import értékét. A 2001. évi 9,9 milliárd Ft értékű termékeket főként Németországba (18%), Bosznia-Hercegovinába (12%), Romániába (10%) és Jugoszláviába (10%) exportálták a hazai gyártók.
A 4,5 milliárd Ft értékű import elsősorban Németországból (26%), Lengyelországból (20%) és Csehországból (15%) származik.

[ Kiss Attila kiss.attila@ikt.hu ]

Fejleszti: Numex Informatika Kft.